Ma egy kifordítható táskát készítettem! Használhatjuk a vidám, nyári oldalát, illetve a komolyabb zöld felét, a hangulatunktól függ!
Már régóta próbáltam egy szabásminta és leírás alapján megfejteni, mégis hogyan lesz kifordítható ez a táska, de igazából csak tegnap sikerült rájönnöm!
Ilyen lett!
Ma sajnos történt egy kevésbé vidám dolog is az erdőben, de muszáj megosztanom veletek, mert nagyon elszomorít...
Éppen felfelé tartottunk a hegyoldalon, a kutyák összevissza futkároztak, én a bozóttal küzdöttem, mikor egy morgást és vakkantást hallottam...A golden retrieverem szokott ilyen hangot adni, amikor valami idegen állattal találja magát szemben! Gyorsan odasiettem- már amennyire a növényzet engedte- és megpillantottam egy apró, szürke jószágot, amit először nem tudtam beazonosítani, vele szemben a kutyám! Eleinte jó mókának tűnt, aztán a kutyám megragadta a kisállatot és megrázta mint azokat a rongyokat, amiket ajándékba szokott nekünk hozni....Teljesen ledöbbentem....Rohantam át árkon-bokron, de már késő volt!
Álltam a pihegő kisróka fölött és sirattam...nem tudtam rajta segíteni....otthagytam őt....
Gyűlöltem a kutyát, akit kölyökkora óta nevelek és szeretek! Gyűlöltem hogy ilyen ösztönök vannak benne!
Dühös voltam, mert nem volt semmi hatalmam felette! És sajnáltam azt a csepp jószágot, akinek semmi esélye nem volt...
De sajnos az élet erről szól: az erős legyőzi a gyengét! De akkor is az én kutyám...Hogyan tudom ugyanúgy szeretni, mint eddig?
Pöti
Már régóta próbáltam egy szabásminta és leírás alapján megfejteni, mégis hogyan lesz kifordítható ez a táska, de igazából csak tegnap sikerült rájönnöm!
Ilyen lett!
Éppen felfelé tartottunk a hegyoldalon, a kutyák összevissza futkároztak, én a bozóttal küzdöttem, mikor egy morgást és vakkantást hallottam...A golden retrieverem szokott ilyen hangot adni, amikor valami idegen állattal találja magát szemben! Gyorsan odasiettem- már amennyire a növényzet engedte- és megpillantottam egy apró, szürke jószágot, amit először nem tudtam beazonosítani, vele szemben a kutyám! Eleinte jó mókának tűnt, aztán a kutyám megragadta a kisállatot és megrázta mint azokat a rongyokat, amiket ajándékba szokott nekünk hozni....Teljesen ledöbbentem....Rohantam át árkon-bokron, de már késő volt!
Álltam a pihegő kisróka fölött és sirattam...nem tudtam rajta segíteni....otthagytam őt....
Gyűlöltem a kutyát, akit kölyökkora óta nevelek és szeretek! Gyűlöltem hogy ilyen ösztönök vannak benne!
Dühös voltam, mert nem volt semmi hatalmam felette! És sajnáltam azt a csepp jószágot, akinek semmi esélye nem volt...
De sajnos az élet erről szól: az erős legyőzi a gyengét! De akkor is az én kutyám...Hogyan tudom ugyanúgy szeretni, mint eddig?
Pöti
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése