“Tavasz volt, de én a nyarat vártam;
a meleget, a patakok hűs vizét.
Nyár volt, de én az őszt vártam;
a színes leveleket, és a hűvös, száraz levegőt.
Ősz volt, de én a telet vártam;
a ropogós havat, és a karácsony örömét.
Eljött a tél, de én a tavaszt vártam,
a rügyfakadást, a nap melegét.
Gyermek voltam, de felnőtt akartam lenni;
szabad és önálló.
Húsz éves voltam, de harminc akartam lenni,
érett és sokat ismerő.
Középkorú voltam, de húszéves akartam lenni;
ifjú és szabadlelkű.
Nyugdíjas lettem, de középkorú akartam lenni;
tevékeny élettel.
Életem elmúlt, és sohasem kaptam meg, amit akartam.”
a meleget, a patakok hűs vizét.
Nyár volt, de én az őszt vártam;
a színes leveleket, és a hűvös, száraz levegőt.
Ősz volt, de én a telet vártam;
a ropogós havat, és a karácsony örömét.
Eljött a tél, de én a tavaszt vártam,
a rügyfakadást, a nap melegét.
Gyermek voltam, de felnőtt akartam lenni;
szabad és önálló.
Húsz éves voltam, de harminc akartam lenni,
érett és sokat ismerő.
Középkorú voltam, de húszéves akartam lenni;
ifjú és szabadlelkű.
Nyugdíjas lettem, de középkorú akartam lenni;
tevékeny élettel.
Életem elmúlt, és sohasem kaptam meg, amit akartam.”
-Vajon az emberek között van olyan aki elégedett önmagával? Egy bizonyos korban ez természetes, amikor a félig gyerek, félig felnőtt keresi önmagát és testének valamely vagy összes porcikája nem megfelelő számára. Később, amikor felnővünk is nehezen fogadjuk el külsőnket vagy a helyzetet amiben élnünk kell. Azért vannak jócskán olyanok akik úgy élvezik az életet ahogy van, elfogadnak mindent amivel az életük jár. Nekik teljes tiszteletem, ismerek ilyen csodás embereket én is! Ez a kis költemény is erről szól...
Ehhez mellékelek pár képet is, hisz enélkül nem múlhat el blog!
 |
| kisrovar csapat |
 |
| mosolyogni tessék! |
 |
| Dinó itt,dinó ott |
 |
| Scotty, a minikutya |
 |
| Eső után |
 |
| Csigabiga |
 |
| Újabb zsiráfpáros |
